Az Érseki Palota és Nagypréposti Ház között elhelyezkedő, a mai terepszintnél mélyebben fekvő, kisméretű, egyhajós, kétszintes – Európában is ritkaságszámba menően kialakított – gótikus kápolna.
Architektúrája itáliai-bizánci stílusú kifestése egykorú lehet az építéssel. A XIII. század második felében épült, és vélhetőleg egyidős a székesegyház XIII. században épült gótikus részével, valamint a Szent György Kápolna korabeli újjáépítésével.
Szakrális funkciója az újkorban részben megszűnt, így a XVIII. század első felében az alsó szintet már bortárolásra használták. 1938-ban ugyan restaurálták, de eközben a barokk berendezést és átfestéseket eltávolították, a szentélyablakot beszűkítették, és kialakult a ma is látható formája.
Az 1980-as évek végén Kralovánszky Alán vezetésével elkezdték a régészeti feltárásokat, a tényleges helyreállításig azonban 1990-ig várni kellett.
A Püspöki és Nagypréposti palota között elhelyezkedő, a mai terepszintnél mélyebben fekvő, kisméretű, egyhajós gótikus kápolna. A kápolna itáliai-bizánci stílusigazodású kifestése, egykorú lehet az építéssel.
A XIII. század második felében épült, és vélhetőleg egyidős a székesegyház XIII. században épült gótikus részével, valamint a Szent György-kápolna újjáépítésével. Szakrális funkciója az újkorban részben megszűnt, így a XVIII. század első felében már bortárolásra használták az alsó szintet.
1938-ban sor került ugyan a restaurálásra, de eközben a barokk berendezést és átfestéseket eltávolították, a szentélyablakot beszűkítették, és alakult ki a ma is látható formája.
Az 1980-as évek végén Kralovánszky Alán vezetésével elkezdték a régészeti feltárásokat, a tényleges helyreállításra azonban 1990-ben kerülhetett sor.
